«Szerzőink «Vissza a szerző cikkeinek listájához

Következő oldal »

"Én tanuló és szorgalmas, de amellett játékos magyar gyermeket akarok. Mert csak játékos, eleven magyar gyerekből lehet derűs, dolgos magyar férfi, aki vállalkozását s az élet nagy kötelességeit emelt fővel, mosolyogva és nem elkeseredéssel vállalja" (Klebelsberg Kuno beszéde az Országos Gyermekvédelmi Kongresszuson. Bp., 1926.)

I. A program aktualitása

A Magyar Köztársaság kormánya 2003 januárjában egész napos informális ülést tartott. A miniszterek és a koalíciós frakcióvezetők részvételével megtartott ülésről kiadott jelentés szerint "kiemelték az oktatás fejlesztését, a gyermekek támogatását és ezen belül a gyermekek közötti esélykülönbségek mérséklését, a magyar kultúra támogatását és fejlesztését." (Gál J. Zoltán kormányszóvivő nyilatkozatából.)

"A kormány politikájának középpontjába az értékőrző modernizációt helyezi, a jövő Magyarországa biztosítékának pedig a gyermeket tekinti." - jelentette ki Medgyessy Péter napirend előtt az Országgyűlésben, 2003. február 11-i országértékelő beszédében.

Magyarországon az UNESCO által deklarált 1979-es Nemzetközi Gyermek Év sokszínű programkínálatának köszönhetően, a különböző életkori szakaszokat differenciáltan figyelembe vevő tudatos, gyermek kulturális fejlesztő stratégia körvonalazódott. Tárgya: a gyermek mellett kiemelt szerepet kapott család, s annak különböző - hagyományos és "modernizálódó" - modelljei, valamint az iskolai és iskolán kívüli oktatás, nevelés minőségi módszereinek kidolgozása, terjesztése. Ezt segítette elő, hogy a közismert és nagy tömegbázist jelentő gyermek- és ifjúsági szervezet mellett, sőt azon belül megjelentek a (hazánkban nem előzmény nélküli!) pedagógiai alternatívák, ill. az alternatív pedagógiai elvek s gyakorlatok. Ezzel párhuzamosan létrejött egy hivatalosnak is mondható, viszonylagos rendszerességgel működő fórum, az úgynevezett Országos Gyermek Kulturális Szakbizottság. E testület különféle munkacsoportokban (pedagógia, sajtó-televízió-rádió, képző- és iparművészet, gyermekirodalom, zene és tánc, film, olvasótáborok, tárgyalkotás és a játék-játszótér) működött és dolgozott ki ajánlásokat. 1986-ban Művészek a Gyermekekért címmel országos konferenciát s ahhoz kiállítást rendezett, tanulmánygyűjteményt jelentetett meg. Kísérleti és szaktudományos, de egyúttal közfunkciót betöltő kiadványokat is gondozott, mint pl. Pirk Ambrus szerkesztésében a "Játékról komolyan" című rangos és máig irányt adó kötetet. "A Gyermekekért" díjjal kiemelkedő tevékenységű személyeket (pl. Janikovszky Éva, Göncz Árpád), de még inkább közösségeket (pl. Deák téri és a Kontyfa utcai Általános Iskola, Kaláka Együttes, Móra Kiadó stb.) ismert el. Ez a társadalmi szinten minden tekintetben preferált tevékenység, az 1980-as és 90-es évek fordulóján teljesen megszűnt, illetve szétzilálódott. Így ez ahhoz is vezetett, hogy a magyar gyermekkultúra legalább másfél évszázados múltra visszatekintve megalapozott értékei (lásd áttekintő melléklet), komoly veszélybe kerültek. Sem az ideológiamentes, sem pedig a valamely irányba elkötelezett, de gyermek- és családcentrikus áramlatokhoz kapcsolódó hiteles intézmények, szervezetek, műhelyek nem kerültek társadalmilag fontos helyzetbe (pl. Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma, Magyarországi Gyermekbarátok Egyesülete). Besorolásuk azonos volt a magát piaci szereplőnek nevező, neveztető, olykor direkt módon annak is hirdető kulturális-művelődési tényezőkkel; s ez a folyamat tart ma is!

1989-ben hazánk kormányszintű aláírásával csatlakozott az ENSZ Gyermeki Jogok Nyilatkozatához, amelynek egyik pontja kimondja: "Minden gyermeknek joga van... az ingyenes oktatásra, játékra és pihenésre."

A Soros Alapítvány, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága, a Közművelődési, Kulturális és az Ifjúsági Alapok, ad hoc miniszteri keretek voltak azok, amelyek alkalmilag segíteni tudtak tervező, fejlesztő és módszeradaptáló munkákat. A megújított s már jó évtizede érvényben lévő új Óvodai Nevelési Program, vagy a NAT, majd a Kerettanterv műveltségi területei, moduljai viszont elvileg és gyakorlatilag is lehetőséget nyújtanak a kreatív, készségfejlesztő, valamint a mindennapi minőségi tárgyhasználat (a valódi dizájn-szemlélet!) elsajátításához.

A témánkat érintő nappali tagozatos felsőfokú képzés hiánya, a posztgraduális képzési anyagának hiányos volta, napjainkra nyilvánvaló. A közép- és felsőfokú művészeti iskolai képzésből pedig - egy nem kellően végiggondolt, de túlsúlyozott helyről érkezett lektori vélemény eredményeként - 1998-tól az önálló játéktervezés, -készítés, -technológia stb. tantárgy végleg kimaradt!

Ezt a tévedést nem ellensúlyozhatta az NKA illetékes kuratóriuma által 1999-től kiírt játék témájú pályázatok évi 3-8 milliós, megalázóan csekély keretösszege...

A SOROS Alapítvány Kisgyermekkori Fejlesztés Részprogramjának különböző szintű résztvevői, pl. 1999-es konferenciájukon áttekintették a szűk évtized tapasztalatait, eredményeit, és a kisgyermekkori modellintézmények magyarországi hálózatáról egy alapvető tanulmánygyűjteményt publikáltak, amely megint komplex fundusa a szükséges továbblépéseknek (Süss fel, Nap! I-II.).

Olvasatunkban tehát:
a tágan értelmezett játék és játszás mind tárgyi, mind pedig szellemi összefüggéseiben megérinti a prenatális időszaktól, illetve a születéstől a serdülőkor végéig tartó időszak szereplőit (kisgyermek, szülő és további családi generációk, intézmények, gondozók, fejlesztők, óvók, tanítók és tanárok, valamint azok oktatói!).

Ezért egy mostanra már kiérlelődött multifunkciós, nyitott gyermek- és játékkulturális programon alapuló komplex intézmény mielőbbi létrehozását javasoljuk, amely jól megközelíthető, ám mégis kellően védett közegben működik.

Mindezzel megvalósítható az a cél,
hogy Közép-Európában egyedülállóan (Münchentől Salzburgon, Bécsen és Prágán át Zagorszkig) egy 21. századi intergenerációs játék-program valósuljon meg az EU-csatlakozás körüli időszakban, pártpolitikai ideológiáktól mentesen, s amely egyúttal a tradicionális értékeket éltetve, megújító, központi szerepet is betölt itthon és a Kárpát-medencében egyaránt. Kapcsolódása elsősorban a NFT Humán Erőforrások Fejlesztése operatív programhoz s immár az Európa-terv nemzeti érték- és gyermek kulturális jövőkép formáló programjához társítható.

Következő oldal »