A magyar bábművészet kiemelkedő személyiségét: képzőművész-tanárt, bábművészeti oktatót, az amatőr bábjátszás szervezőjét, az UNIMA dísztagját köszönthettük az idén októberben 88. születésnapján. Sokat és sokan köszönhetjük neki, hogy életünk meghatározó része lett a bábozás. Hogy a bábjáték mélyen elkötelezett híveivé váltunk, mert tőle kaptuk az indítékot, az alapokat ennek a varázslatos műfajnak a megismeréséhez.

Életútja a Magyar Filmiroda grafikusi, tervezői, rendezői munkakörétől 1945-től a Magyar Rádióhoz vezetett. Kodály Zoltán kérésére rendezte az Óvodások műsorát 1950-ig. "Életem nagy ajándékának tartom a vele való közvetlen kapcsolatot, és nagy veszteségnek, hogy ott kellett hagynom a szívem szerinti munkát" - mondta Izinger Annának egy interjúban.

1953-ban a Népművészeti Intézetben (a mai Magyar Művelődési Intézet elődje) Németh Antal munkatársa lesz, aki választás elé állítja: színjátszással, vagy a bábjátékkal akar-e foglalkozni? A bábjátékot választja, így indokolja döntését; "Én képzőművész vagyok, a bábjáték az anyaggal kapcsolatos művészet, anyag nélkül nincs bábjáték, és ha úgy tekintem az anyagot, mint mozgó képzőművészetet, akkor a bábhoz több affinitásom van."

Mindenhova elutazott, ahová kellett, mindenkinek segített - "Mert az nekem ügyem volt!" Ekkor volt a bábmozgalom hőskora kétezer körüli amatőr bábcsoporttal, amelyekből ma alig kétszáz létezik! Az óvodai bábjátékról nagy elismeréssel nyilatkozott; "Itt ment a legjobban a játékos oktatás, és a legműveltebbek az óvónők voltak módszertanilag, hatalmas pluszfáradságot vállaltak, misszionáriusi tevékenységet folytattak a giccs meg a törpikék meg a pöttyös gombák meg a műanyag katicabogarak ellen".

Tanfolyamai élményt jelentettek! Amikor a Fáklya Klubbeli alapfokú tanfolyamára jártam, minden alkalommal izgatottan vártam, milyen csodával fog meglepni! Emlékszem egy mohazöld krepp-papírból gyúrt, tűzpiros szemű "lappantyú"-ra. Nemes Nagy Ágnes verséhez készítette egy mentálisan sérült kisfiú. Nagyon ismerte, értette, szerette a gyerekeket és a báb nevelő erejét. Sokáig dr. Polcz Alaine munkatársa volt. Tapasztalatait, tudását úgy adta át, "hogy nagyon nagy felkészülés és átgondolás után könnyen, gyorsan, a gyereknek követhető módon hozzák létre a megelevenedés csodáját. Ez volt a "bábozósdi" - melyet tudni kellett mindig, mindenhol újrakezdeni.