Szubjektív, elemző gondolatok a Gyermekbábosok XII. Országos Fesztiválja kapcsán.

Tizenkét évvel ezelőtt emelték fel újra a rendszerváltás táján földre ejtett fonalat Eger város és Heves Megye közművelődési szakemberei, illetékes döntéshozót és azok a kiváló bábjátékos szakemberek, akik korábban is sokat fáradoztak a gyermekbábosok méltó bemutatkozásának lehetőségéért. Az utóbbi négy esztendőben, amióta a zsűri tagjaként belülről kísérhetem figyelemmel a fejleményeket, töretlen javulás tapasztalható minden területen egyetlen kivétellel. Ez azonban kulcstényező: az utánpótlás.

Minden évben tekintélyesnek mondható számban érkeznek gyerekek az ország legkülönbözőbb - esetenként meglehetősen távoli - pontjairól (Celldömölk, Szeged, Sióagárd, Nyergesújfalu, Kecskemét, Budapest stb.) bemutatkozni, előadni. Felmutatni a sok-sok gyakorlás nyomán létrejött, szebbnél szebb teljesítményt. Természetesen igen nagy számban jönnek az egri gyermekek is, akiknek különleges élmény olyan bábjátékot nézni, amelyben velük egykorú "bábszínészek" szerepelnek.

A gyerekek az iskolákban, művészeti iskolákban szerzik a bábjátékos ismereteket, tanulják meg és fejlesztik ki képességeiket amelynek együttese teszi alkalmassá őket az esetenként igen érett bábszínészi munkára. Ebben a folyamatban kulcsfigura az a pedagógus, aki egy személyben testesít meg szinte mindenkit, akik egyébként külön-külön felelősek az elvárt bábjátékos produkciókért a hivatásos bábszínházakban.

Ő egy személyben dramaturg, rendező, bábtervező és készítő, zenei aláfestések válogatója, súgó, színpadmester, de egyben a legfontosabb is: művészetpedagógus, aki egy személyben értékőrző és értékteremtő. Értékőrző a tekintetben, hogy döntései nyomán azok az irodalmi nyersanyagok, a zeneművészet ama gyöngyszemei kerülnek bábszínpadi feldolgozásra és a begyakorlás után a nézők elé, amelyek megalapozzák a valódi értékekre támaszkodó életszemléletet, amelyek fenntartják az egészséges értékítéletet. Értékteremtő abból a szempontból, hogy tanítványaiban elülteti az értékekre nyitott, érzékeny személyiség magvait, a valódi értékek felé fordítja a tanulókat, a temérdek gyakorlás nyomán létrehozza, kifejleszti bennük a fiatal alkotó embert.

Ennek hangoztatása nagyon fontos abban a világban, mely minden megnyilatkozásában egyre inkább a múlandó és többségében haszontalan "értékek" fogyasztása felé orientálja a lakosságot, amelyben a legvédtelenebbek éppen az iskoláskorú gyermekek. Legalább két, ha nem három minisztérium együttes, koordinált cselekvés sorozata szükséges ahhoz, hogy az utolsó órának tűnő időben az ilyen típusú kezdeményezések hathatós és intézményes támogatásra leljenek.

Semmit nem ér Eger város művelődési intézményeinek a törekvése és áldozata, hogyha nem jelentkeznek elegendő mennyiségben azok a fellépők, akik visszaigazolják a pályázatokon elnyert adóforintok ide való ráfordításának értelmét.
Semmit nem fog érni az ország iskoláiban különböző lehetőségek és körülmények között dolgozó értékteremtő pedagógusainak törekvése, ha az Egerben bemutatható produkció létrehozásához nem szerezhetik meg az elmaradhatatlan erkölcsi és a szükséges anyagi támogatást.
Végül mit sem fog érni az a nemzeti törekvés, amely az EU jelentette kihívásokhoz alkalmazkodó, az eredetien gondolkodó társadalom, a vállalkozáson alapuló gazdaság kiépítését célozza, hiszen éppenséggel az alkotó emberek nem lesznek meg hozzá elegendő számban. Hiányozni fognak a követendő példák, a hivatkozási alapok - végül is az emberekben manifesztálódó teremtő értékek. Hiányozni fognak a képzelőerővel rendelkező alkotók, egyben a kulturált fogyasztók, a szociálisan is érett emberek. Ezek ugyanis az egészséges arányú iskolázás, a művészetekre is nyitott személyiségfejlesztés gyümölcsei.

Az Egerbe érkező produkciók rendkívül sokszínűek. A bábjátékos műfaj összes változata, számos határesete bukkan fel a kinyíló függönyök mögött. Tíz évvel ezelőtt csak a nagyobb bábszínházak engedhették meg maguknak azokat az UV-fényre, fényutcás fekete színházra, árnyjátékra támaszkodó megoldásokat, amelyek manapság szinte mindegyik előadásnapon felbukkantak. A gyerekek a legkülönfélébb anyagokból készített bábukkal vonulnak föl, amelyet takarás mögül, vagy nyílt színi játékban működtetnek. Kiváló akusztikai háttérrel, CD-lemezeken rögzített zenei aláfestésekkel dolgoznak, ami a tíz évvel ezelőtti szinte mambó-magnós megoldásokhoz képest jól mutatják a minőségre való törekvést. (Bizonyítják, hogy ezek a kis csoportok mekkora lelkesedéssel és milyen sok segítségre támaszkodva igyekeznek minőséget teremteni és hozni az országos megmérettetésre). Fokozatosan javuló egységesség, esztétikai szemszögből vizsgálva töretlen fejlődés mutatkozik meg a produkciókban, ami minden bizonnyal az elmúlt tizenkét esztendő járulékos eredménye és gyümölcse annak a munkának, ami az előadásokhoz kapcsolódó elemzésekben gyökerezik.

A fellépők tevékenységét a műfaj legfontosabb szempontjain alapuló értékelés követi, amelyet szakmai tekintetben gondosan válogatott zsűri biztosít. Tapasztalatok szerint ez az egyik olyan pont, ahol az utánpótlás biztosítható. Ezzel el is elértünk a legnagyobb problémához. Az egri fesztivál csoportvezetői hazánk egyre inkább szűkülő rétegéből érkeznek. Ez a réteg minőséget igyekszik teremteni az általa képviselt intézményekben. Ráadásul rendre jobb és jobb szinten teljesít. Meghallgatja, hasznosítja azokat a jó szándékú észrevételeket, esetenként konkrét tanácsokat, amelyet a zsűri különféle területekről válogatott szakértői öntenek szóba Ezek a csoportvezetők, akik ezt az értékőrző munkát végzik és a majdani értékteremtő réteget gondozzák, egyre idősebbek, egyikük-másikuk nyugdíjas és nincs megnyugtató utánpótlásuk.

Nincs utódjuk sem ott, ahol Ők maguk dolgoznak, de ami ennél is inkább rémisztő, hogy az egész országban hiány a műfaji, szakirányú alap- és továbbképzettség. Az oktatási kormányzat megközelítően 15 éve birkózik a korszerű ismeretátadást és képességfejlesztést biztosító iskolázás megteremtésével. Ennek egyik alapvető eleme a Nemzeti Alaptanterv, amely igen lassan éri el a 21. századhoz méltó arculatát. Ennél is rosszabb, hogy az iskolázás kulcsfiguráit adó pedagógusképzés hajóján pont ott tátong lék, ahol a személyiség építés területén hasznos munkát végző szakembereket képeznének.

A 2005. évi állapotok szerint Magyarországon bábcsoportot azok vezethetnek, alkalmazott bábjátékot azok taníthatnak, akik drámapedagógusi képesítést szereztek valamelyik felsőoktatási intézmény továbbképző kurzusán. Alapképzésben ugyanis hazánkban ilyen oktatás nincs.
Tragikomikus a helyzet, ha azt vizsgáljuk, hogy a valaha bábjátékos képzésben részesült - tehát hozzáértő - szakember, pedagógus, tanító vagy tanár nem taníthat bábjátékot, mert drámapedagógusi képesítést nem szerzett, de a műfajra érvényes célképzést indítani azonban nem lehetséges, így fordulhat elő az, hogy akár egy testnevelő tanár "oktathat" bábjátékot, ha elvégzett egy dráma- és tánctanári továbbképzést, - mert elvégezhetett - és annak vannak bábjátékos órái is.

Sárospatak, 2005. június 14.

Forrás: BÁBjátékOS, 2005. július