Gyermekbábosok XII. Országos Versenye

Eger, 2005.06.03-05.

Kellemes idővel várta az ország gyermekbábosait az idei versenyre Eger. Bár a pénteki megnyitó kissé szerényebbre sikerült, mint azt az elmúlt években megszokhatták a résztvevők, süteményből és szendvicsből jutott mindenkinek elég.

Már az első műsorszám, "A rendíthetetlen ólomkatona" (Visznek - Csibészke Bábcsoport, Csombok Józsefné) árnnyal vegyes technikával igen magasra tette a szakmai mércét, magas színvonalon nyitotta meg a versenyt. A délután folyamán már nem volt ilyen egyértelmű a magas szakmai színvonal, de a három nap műsorait összegezve nincs mit szégyellniük a gyermekbábosoknak és csoportvezetőiknek.

A szakmai tanácskozások bizony méltón viselik a szakmai nevet. A sok kritikát sokszor nehéz elfogadni, főleg akkor, ha a zsűri előtt derül ki, hogy a megyei, városi versenyen adott tanácsok, átrendezések nemhogy előre vitték volna a bábdarabok színvonalát, de sok esetben rontottak rajta. Felvetődik a kérdés, hogy hová forduljanak segítségért a bábbal foglalkozó többnyire pedagógus képzettséggel rendelkező "rendezők", hiszen két zsűri még egyszer nem mondta ugyanazt a kritikát egy bábdarabról. Kinek a véleményét fogadjuk el "sorvezetőként", és biztos-e hogy az országos versenyre továbbjuttatott csoportok szakmai felkészültsége és játéka a legjobb régiójukban? Sok bizonytalansággal és felkészültség hiányosságával kell az iskolai, családi és egyéb közösségi csoportoknak megküzdeniük.

Az például egyértelműen kiderült, hogy a régi típusú árnyjátékok, amelyekhez a szakkönyvek még segítséget tudtak adni, már túlhaladottak. Új technikaként jelentkezik az UV fény gyakori alkalmazása, és jó játékot kínál, de technikailag sok megoldatlansággal küszködik a feketeszínházi játék. Ezeket a technikákat újra kell tanulni, aktualizálni kell, az új lehetőségeket meg kell ismerni, mert addig alkalmazásuk csak esetleges, és nemhogy emelné a játék színvonalát, de a rossz megoldásokkal még ront is rajta. Komoly problémát jelent, hogy nincsenek olyan szövegkönyvek, amelyeket a "kezdő", szakmával ismerkedő bábosok használhatnának.

Az egyik leggyakoribb probléma a nem igazán jól sikerült dramaturgia volt. Ezt is pártfogásába kellene vennie mind a Magyar Bábjátékos Egyesületnek, mind az UNIMA-nak. Új és iskolában is használható szövegkönyvek kellenek, például már nem az erdő kiirtását célzó gondolatokkal. Azok a zsűrik, amelyek csoportokat delegálhatnak az országos versenyre, sok területen (megyében, városban), teljesen más értékrenddel működnek, mint azt az országos verseny zsűrije teszi. E szakmának a felelőssége, hogy milyen úton halad tovább a magyarországi gyermekbábozás, kik lesznek azok, akiknek teljesen sikerül elvenni a kedvét a bábjátéktól, és mi válik követendő példává, technikává. Jó lenne, ha ezt egy testület koordinálná, mármint a zsűri munkáját. Elképzelhetőnek tartom, hogy vagy a Magyar Bábjátékos Egyesület, vagy az UNIMA közreadja azoknak a névsorát, akiket zsűrizés munkájára javasol, illetve kialakítanak valami közös nézőpontot, álláspontot. Nem lehet addig fejlődése ennek a szakmának, amíg az egyik zsűri boldog, ha nevető gyermekarcokat és kedves énekhangot hall, a másik pedig első kérdésében a választott életkornak megfelelő bábtechnikát kéri számon. Kétségtelen, hogy jobb, ha nem vesz elő Vitéz László játékot az a pedagógus, aki annak sem néz utána, hogy milyen az eredeti Vitéz László figura, de ez csak egy röptében kikapott pillanat a szakmai tanácskozásról.

Tehát nemcsak a zsűrinek kell szebben és kedvesebben megfogalmazni a véleményét, de a pedagógusoknak sem lehet az igényes munka elkészítéséről lemondaniuk. A negatívumokat azért vettem sorra, hogy változtassunk rajta, nem pedig azért, hogy bárki is felháborodjon. Csak akkor lesz szebb és jobb a munkánk, ha kritikusan szembenézünk hibáinkkal és nem csupán egymásra mutogatunk. Az, hogy miként alakul a gyermekek amatőr bábszínháza, minden bábos felelőssége. Tegyünk érte, változtassunk rajta együtt!

Budapest, 2005. június 10.

Jó munkát mindenkinek!
Lovas Zsuzsanna

Forrás: BÁBjátékOS, 2005. július