Egyszer volt...
Egyszer volt, hol nem volt, de nem a mesében, hanem a valóságban jött el a mese világa számomra 1999-ben egy babakészítő tanfolyamon. Ez a rendkívüli esemény "rendkívülien" megváltoztatta az életemet. Az első babám, amit elkészítettem, teljesen elvarázsolt, beleszerettem, holott korántsem volt tökéletes. Életemnek volt olyan szakasza, amikor sokat varrtam, kötöttem. Főleg, amikor a fiaim kicsik voltak, bábokat is varrtam nekik. Aztán a kötés lett a szenvedélyem. De ez a világ, ami a babázással tárult elém, nem hasonlítható semmire sem. Nagyszerű emberekkel kerültem kapcsolatba a Budapesti Babaklubban, és volt, akit én "kutattam fel", mert láttam a munkáját. Ilyen "játékos-társam" Szabóné Bognár Mária, akitől a legtöbbet tanultam - a gyakorlati fogásokat, kitartást és szakmai igényességet.
A kézművességet mindig is szerettem, és nagyra becsültem a tökéletesen kidolgozott egyedi tárgyakat, játékokat, de soha nem gondoltam, hogy én is része leszek majd ennek az alkotó világnak. Aztán egyszer csak jött a baba, aztán jött a maci, nyuszi..., kiállítások, éves babakészítő versenyek, szakmai programok, barátságok.
Játékaim elkészítésénél legfőbb szempont, hogy szerethetők legyenek, a gyerekek tudják ölelgetni, öltöztetni. Másik fő szempont az igényes kidolgozás, az egyedi karakter és a harmónia.
Szeretem tudni, hogy kinek készül a maci vagy a baba. Így a készítés alatt már személyes kapcsolat alakul ki a játék és a majdani tulajdonos között. De legalábbis szeretném azt hinni, hogy a szeretettel készített játékban benne vagyok én is.
Szeretnék mindenkit arra biztatni, aki megnézi kiállításunkat, hogy bátran vágjon bele az alkotásba bármilyen apró dologgal, és megtapasztalhatja azt az örömet, amit ez a "játék" ad nekünk.