Kártyatörténelem

«Szerzőink «Vissza a szerző cikkeinek listájához

Zsoldos Benő:

A XIX. század volt a magyar grafikai művészet nagy korszaka. Az alkalmazott kisgrafika egyik ága, a kártyagrafika is akkor élte fénykorát: a reformkor idejéből 60 kártyafestőt ismerünk 12 városunkból.

A kártyaképeket fába vagy fémbe metszették, és a fekete levonatot sablonnal festették ki. A sokszorosítás munkáját is maguk a mesterek végezték. Műhelyeikből számos művészi színvonalú kártya került ki, olykor alig lehet különbséget tenni a grafikus művész munkája és a kézműiparos terméke közt. Fa- és rézmetszést, kártyafestést akkortájt Pozsonyban és a bécsi Akadémián tanítottak, de nem minden művész hajlamú iparosnak nyílt lehetősége arra, hogy ilyen iskolát végezzen. Ez a túlnyomórészt kézműipari munkával készült régi kártyáinknak népies jelleget adott.

A tarokk-kártyát már a XIV. században ismerték Itáliában. Az akkor még kézzel festett művészi miniatúrák gazdag főurak szórakozását szolgálták, a kártya csak később, a sokszorosítási eljárások bevezetésével kezdett elterjedni az ország határain túl is. A XVIII. század kezdetéig az olasz tarokkfajta volt ismeretes, a sok misztikummal övezett adu lapok szimbolikus képeinek értelme azonban a XVIII. században már elvesztette jelentőségét, és több országban derűs életképekkel cserélték fel azokat. Ilyen tarokk-kártya Ausztriában jelent meg először 1750 táján, francia sorozatjelű kiegészítő lapokkal. Ez a század végén nálunk is meghonosodott. Az új tarokklapok táj- és városképeket, népi életből vett jeleneteket, szatirikus politikai és társadalmi karikatúrákat, ismert színművek jeleneteit ábrázolták. A múlt századból kártyafestőinknek közel negyvenféle tarokk-kártyáját ismerjük.

Említésre méltó kultúrtörténeti érdekesség, hogy az ázsiai eredetű kártyajáték Európában alkalmazkodott az erkölcsi felfogáshoz, átalakult és keleti szerencsejáték jellege megszűnt. A véletlen szerencse, mint ősi vonás, még érvényesül ugyan a lapok osztása, illetve húzása alkalmával, de a játék menetét már nem a puszta véletlen, hanem maga a játékos irányítja. Ehhez kombinatív gondolkodásra, gyors mérlegelésre, óvatos előrelátásra van szükség. A filozófus Kant szerint a szellemi felüdüléshez, kikapcsolódáshoz legjobb a kártyajáték. A bemutatott százéves tarokklapok egy része a XIX. századi Magyarország vidékeinek népi viseletét jeleníti meg. A Concordia tarokk néven ismert játszmát Giergl István, az akkor legismertebb pesti kártyafestő készítette 1868-ban. A mester többek között hortobágyi és kunsági legények, Sáros és Bereg megyei parasztok, erdélyi és horvát fegyveresek, Füred vidéki leányok népi viseletét örökítette meg a 105 x 59 mm-es méretű egyképes lapokon.

A másik bemutatott tarokkjátszma lapjain helytörténeti vonatkozású képek maradtak fenn:
a változóan kétképes, 102 x 55 mm nagyságú lapok váraink festői romjai és más műemlékeink közül mutatnak be néhányat az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulat 1890 körül kiadott tarokk-kártyáin. (A gyárat öt pesti kártyafestő alapította 1869-ben.)

A tarokk a múlt században igen népszerű volt Magyarországon, ismert írók, művészek, közéleti személyiségek is kedvelték. Kossuth, Jókai, Mikszáth kiváló tarokkjátékosok voltak. Azóta e játék sokat veszített népszerűségéből. Úgy tűnik azonban, hogy napjainkban kezd ismét divatba jönni.