Porcsalma 2005

«Szerzőink «Vissza a cikkek listájához

Fejesné Magdi:

ALKOTTUNK!

2005. június közepén kedves meghívás érkezett a Kiss Áron Alkotótábor és Műhely programjára.

Július 10-én, vasárnap gyermeki izgalommal készültünk a "nagy útra". Megérkezésünk után Vargáné Katika vezető óvónő, háziasszonyunk s táborunk kedves "anyja", - akivel eddig csak telefonon értekeztünk - régi ismerősökként üdvözölt bennünket.

Alig foglaltuk el a szállásunkat máris első programunk helyszínére siettünk, az ünnepi istentiszteletre. Megható volt, hogy az alkotótábor tagjait és munkáját is megáldották, így mi is fontosak voltunk ennek a kis közösségnek.

Kiss Áron püspök szobrának megkoszorúzása után megtekintettük a kiállítást a Parókián. Ezután minden vendéget az ünnepi ebédre invitáltak.

E délután és az este ismerkedéssel telt, illetve nem tudtunk nyugton maradni, így megtartottam az első foglalkozást is.

A hétfő reggeli programegyeztetésen hamar kiderült, ennyi mindenre bizony kevés lesz az időnk. A játéklistát látva a bőség zavarával küszködtünk.

Az óvodai szakmai megnyitón szívhez szóló kis műsorral kedveskedtek nekünk a gyerekek és az óvó nénik. Majd megtekintjük a vendéglátók munkáit. Csodálkozunk is, mennyi ügyes kéz, mennyi szép alkotás!

Az első közös alkotónapra érkezve különböző foglalkozások között lehet választani. Babakészítés Grétikével, bábkészítés Hildával, gyöngyfűzés Katával, és pillangó-, virág-készítés velem.

Meglepődöm, milyen sok az érdeklődés a kis találmányaim iránt. Felhangzanak az első sóhajok, "Én ezt hogyan tudom elkészíteni?..." Megnyugtatom a jelenlévőket, egyáltalán nem nehéz. Kiosztom az alapanyagokat, szerszámokat és közben megjegyzem magamban, - milyen jó, hogy ennyi alapanyaggal készültem -, nem számítottam ilyen létszámú részvételre. Annyi csillogó szempár tekintett rám az elvárásaival, - hadd lássuk, hogyan készül a pillangó!, hogy nincs is időm zavarban lenni. Gyorsan telnek a percek, a kezek ügyesen formálják az alkotórészeket, a kíváncsiság mindenkit hajt előre. S mikor megformálódtak a szárnyak, majd a pillangó teste, már látni az első mosolyokat az arcokon. "Hiszen ez nem is olyan nehéz!" - hangzik fel több résztvevőtől. Majd az első sikerélmény: Egy pirinyó emberke csöndben nézegeti a mintadarabokat, majd csípőre teszi a kezét, és megszólal: Ez a legjobb, hamar elkészül, és ez a legszebb!

A foglalkozás végére jól elfáradok, de ez mégis olyan kellemes fáradtság. Az első sikerélményeknek nagyon hamar híre megy (településen kívül is!), még többen szeretnének pillangót és virágokat készíteni.

Az első nap mintájára folytatódnak az izgalmas programok, kibővülve: lehet készíteni yoyo-babát Sárikával és barikát Zsuzsával. Nagy az érdeklődés, mindenki alkotni szeretne, és egyre inkább sorakoznak az elkészült műremekek is.

Néha nem tudjuk eldönteni, hogyan lehet ennyi programon részt venni. Egymástól is szeretnénk tanulni, hiszen sorra kerülnek elő a jobbnál-jobb ötletek, és mindenki mindet szeretné megvalósítani. Még éjszaka is aktívan alkotunk, éjfélkor is készülnek a babák, virágok, lepkék, bárányok, különféle bábok, gyöngy alkotások stb. Délelőttönként előkészítjük a délutáni foglalkozásokhoz szükségeseket, illetve titokban készülnek az apró meglepetések a vendéglátóknak, reményeink szerint nagy örömükre.

A közös foglalkozásokat minden nap jóízű beszélgetések, foglalkozások követik. Vendégünk volt Csehi Kálmánné polgármester, dr. Cservenyák László etnográfus-igazgató (Szatmári Múzem), Kormos Csaba lelkész, a Kiss Áron Alapítvány elnöke (vele persze a Parókián, illetve a Gyülekezeti teremben kialakított kiállítási teremben beszélgethettünk), dr. Szabó Sarolta néprajzkutató (Nyíregyháza, Jósa András Múzeum), dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató (Sóstói Múzeumfalu), Pektor Gabriella tanító-gyógytestnevelő. Fábián Bélát, a Csengeri Helytörténeti Múzeum vezetőjét közülünk Demjén Imre tanár úr és Kriston Vízi József "kolléga" kereste fel, míg mások Cservenyák direktort látogatták meg; hátha fellelik a legendás Gacsaly Pesta házát... A fenti programokon kívül megtekintettük a Faluházat, és a helyi nevezetességeket. Kirándultunk egy fél napot Romániába, a közeli és szép Szatmárnémetibe.

Pénteken megkoszorúzzuk dr. Kiss Áron pedagógus szobrát az Általános Iskola kertjében, majd a Polgármesteri Hivatal nagytermében Tábor-záró kamara kiállításra és ünnepségre invitálnak bennünket.

Megismerkedünk a Szolnok megyei Rehabilitációs Foglalkoztató Intézet Contact textiljáték készítő és forgalmazó Stúdiójával, a Pont Kiadó kiadványaival Szávai Ilona és Szávai Géza bemutatásában. Dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság soros elnöke figyelmünkbe ajánlja dr. Kriston Vízi József új könyvét, majd - Tegyük a játékot közüggyé - felhívásának szempontjait ismertetik.

Hozzászólást hallhattunk Csupor Béla iskola igazgató, dr. Puskásné Oláh Júlia Nívó-díjas népi iparművész, Demjén Imre tervezőművész, Szabó Béláné kereskedelmi vezetőtől, valamint dr. Kriston Vízi József néprajzkutatótól.

Közben pedig énekelhettük "Szabolcs- és Szatmár költői, a Hajdúság és Bereg igazmondói" jegyében Dinnyés József dalait.

Ezután közös szalonnasütés volt jeles vendégeinkkel s kitűnő házigazdáinkkal.

Késő este szembesülünk a ténnyel, mennyi mindenre nem jutott időnk, ezért még fél éjszakáig hajrázunk az elkezdett apróságokkal.

Július 16-án, szombaton Falunappal zárult a rendezvénysorozat. Kirakodóvásár, játékvásár, az iskola területén. A Konyári család gyöngy díszei, fajátékai is kiállításra kerülnek. A szenzációs és sokoldalú Játékforrás, illetve a nyíregyházi Burattino Duo Bt. játékházába invitálja a jelenlévőket. A felállított pavilonoknál sok-sok finomság készült. Mindenki szeretettel kínálja az elkészült ínyencségeket. Közben pereg a színes program a színpadon is.

Bár elsősorban tanulni indultam a táborba, mégis elégedettséggel tölt el az a tudat, hogy a bemutató foglalkozásokkal napokon keresztül tudtam örömet okozni sok-sok új ismerősnek és barátnak. Jó volt hallani a számos dicsérő szót, elismerést, amit cserébe kaptam. Örültem annak, hogy tudatták velem/velünk, máskor is visszavárnak!

Végül pedig nem marad más, mint köszönetet mondani: köszönet a szervezésért, köszönet a vendéglátásért, a sok finomságért, köszönet a jó szóért, és köszönet mindenért! A hétköznapok viharában nagy szükség van az ilyen és hasonlóan szép élményekre.

2005. július 24.

További képek Porcsalmáról »»

Szávai Ilona fotói