Játék, hagyomány - játékhagyomány

Együttműködés a játékkultúra szolgálatában

Elhangzott Kecskeméten, a Játék, hagyomány - játékhagyomány című konferencián - 2002. szeptember 27-29.

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani?" - kérdezi a költő, és kérdezzük mi is, akik játszani szeretünk. Ezt kérdezzük akkor is, amikor már nagyobb tétben játszunk: játékunk az, hogy mások számára szervezzük, kínáljuk, nyújtjuk, rendelkezésre bocsátjuk a játékot, az öröklött, féltve őrzött vagy felkutatott kincset, amely nekünk magunknak és velünk együtt generációknak, sokaknak tette széppé felnevelkedését, könnyítette meg a környezet megismerését, az abba való beilleszkedést. Mit nyújtott nekünk a játék? A világot kicsinyben és egyben a mi saját, külön bejáratú világunkat. A játék védettséget és szabadságot egyszerre jelentett, szépséget kínált, cselekvésre ösztönzött és erre fel is hatalmazott. Lehetővé tette, hogy kipróbáljuk magunkat és hogy sikert érjünk el.

Átalakulóban van a világ, és az alakulás áldozatokat követel. A mindenki számára megnyíló lehetőségek ugyanennek a mindenkinek számára szigorú követelményeket szabtak, amelyeknek eleget tenni a legkisebb kortól nélkülözhetetlen lesz a sikeres életúthoz. Az első, amit ki lehet dobni a túlterhelt hajóból, a játék, ami csak a személyiséget érleli, csak a mindennapi életre és a környezetben eligazodásra készít fel, nem pedig konkrét életpályára. Vagy talán arra is jó lenne, ki tudja?

A veszélyeztetett játék barátainak szerencsés kézfogása a Kiss Áron Magyar Játék Társaság. A nagy öregek - ma már talán elfogadják jelentős gyűjtőink, a játék előző generációbeli szószólói, hogy így tiszteljem őket -, a közgyűjteményi játékkal foglalkozó szakemberek, pedagógiai intézmények szakemberei és vezetői, játékkészítő kézművesek, iparosok, játéktervezők és gyártók, a játék fontosságát mélyen átérző pszichológusok, s nemutolsósorban logikai, technikai játékok megszállottjai itt Kecskeméten az első magyarországi játékmúzeum árnyékában szövetkeztek társasági együttműködésre. Itt született meg a gondolata a szövetkezésnek, az első magyar játékkonferencia záróhangjaként, az egymás után lepergett előadások keltette közhangulat nyomán, melyben mindenki úgy érezte, hogy tennie kell e téren, és itt alakult meg egy évre rá a Társaság, melynek működése azóta folyamatosan fejlődik.

A társasági működés lényege: szövetkezés az együttműködésre. Olyan szellemi, akarati erők egyesítése, amelyek külön-külön kevésbé tudják érvényesíteni elgondolásaikat, csekélyebb eredményt várhatnak fáradozásaik nyomán. A Társaságnak egyéni tagjai több százan, és intézmények is egyesítették benne erejüket, a játékkultúra fenntartását, fejlesztését célzó akaratukat.

A Társaság legtermészetesebb szövetségese a Szórakaténusz Játékmúzeum volt, amellyel együttműködésben már az első években rendezvények, pályázatok, kiállítások jöttek létre. A Társaság hivatalos központja e falak között működött 1987-től 1996-ig, ügyvezető titkára az igazgatói tisztséget töltötte be itt. 1996-ban változott a helyzet: a központ Budapestre került. Az ügyvezető titkár nem vállalta tovább tisztségét. Új intézményi kapcsolatokat kellett keresni, sőt helyet a működéshez.

A kapcsolatkeresésnek több állomása volt: a Testnevelési Főiskola sportjáték tanszéke, a Budapesti Tanítóképző Főiskola mellett felmerült Óbudai Múzeum adott végülis munkahelyet, irodának alkalmas helyiségrészeket, bútorokat, s épp napjainkban önálló irodahelyiséget, amelyben a Társaság folytathatja működését.

Legalább ilyen fontos volt a programok teréni együttműködés. A Társaság ugyanis szellemi tőkével rendelkezett, munkára való képességekkel és motivációval, vezetői révén, ám nagyobb létszámú munkatársi gárdával, kivitelezőkkel kevésbé.

Talán megértik, hogy ez alkalommal a Társaság utolsó öt évéről beszélek, erre érzem magam leginkább kompetensnek, bár a kezdetektől alelnöki rangban szolgáltam a Társaságot. Érdemben befolyásolni ekkortól állt módomban a Társaság működését.

Az első együttműködőnk az Erdészeti Lapok volt. Napilapokban tették közzé pályázatukat: természetes anyagokból készült játékok készítésére és beküldésére. Ennek az anyagnak az értékelésére minket kértek fel, a munkát ketten végeztük Kovács Emese akkor még társelnökkel. Jutalmul meghívtak vigántpetendi táborukba 1997 kora nyarán.

Fontos fegyvertény volt a 94-ben alakult Babaklub sorsának a Társasághoz kötése. Dr. Kovácsné Marika tőlünk, alapító tagoktól várta a Babaklub működésének jogi formába öntését. Ismerve a jogi nehézségeket, egyszerűbbnek láttuk azt javasolni, hogy a Társaságba lépés által minden probléma megoldódna, s valóban, Társaságunk első működő csoportja mai napig folytatja tevékenységét és hasznot merít társasági tagságából. 1997 nyarán jött létre az a fontos kapcsolat, amelynek azóta kiváló eredményei születtek.

Ekkor fordult hozzánk Keglovich Ferencné babarendezvény szervezési javaslatával. Nem lehet elfelejteni azt a Mesterségek Ünnepét, amelyet együtt jártunk végig, keresve az akkor nem túl nagy számú babakészítőt, akik közül akkor Markó Krisztinát láttam legjelentősebbnek. Egyikünk sem képzelte el azt a jelentős kibontakozást, ami ezt az 1997-es győri babarendezvényt évről évre követte, s ami előtt még további nagy jövőt látunk. A kezdeményezés, a szervezés, a rendezés mind-mind Zita tehetséget, munkatársai odaadását és a Zichy palota kiváló adottságait dicséri. Ahogy azonban ott voltunk a kezdeteknél, úgy a továbbiakban is évről évre hozzájárultunk a sikerhez azzal, hogy Társaságunk tagságának körében népszerűsítettük és népszerűsítjük a mai napig, Tájékoztatónkban majd a Forgóban és a meghívók postai szétküldésével, előadók, foglalkozásvezetők, témák javaslásával, pályázatok figyelembe ajánlásával, támogató levelek írásával, társasági díjak kiosztásával. Sőt, amikor kellett, pénzbeli hozzájárulással. A Társaság neve minden évben rajta szerepel a győri meghívón.

Az együttműködés további helyi társasági csoportokat eredményezett. A Budapesti Babaklub mintájára Győrben is Babaklub alakult 1998 tavaszán, amely a Társaság részeként működik azóta is, programjai a legrendszeresebbek a társasági helyiek közül, eredményei szembetűnőek a győri babakiállításokon. Nyíregyházán kedves régi szakmai, emberi kapcsolat nyomán megalakult Társaságunk Szabolcs-Szatmár megyei csoportja, a megyei Népművészeti Egyesülettel és a városi Aranykapu egyesülettel szoros együttműködésben. Számos, gyermekek számára rendezett programja, vására mellett legjelentősebb eredménynek itt a már három alkalommal megrendezett, és remélhetőleg folytatódó Játékkészítő Szaktábor tűnik, ahol az egyszerű technikák mellett legutóbb igényes babakészítés folyt Zorkóczyné Éva vezetésével: mindenki ismerheti már a FORGÓban bemutatott Róza babát.

1999-ben újabb csoportalakítási hullám jelentkezett: Török Emőke a Rippl Rónai Múzeum néprajzi muzeológusaival összefogva kezdett munkába Kaposváron, s máig a Múzeum és létesítményei adnak otthont Játék társasági rendezvényeknek. Nyár elején Berettyóújfaluba hívtak hasonló céllal. 2000-ben Egerben indult be társasági kezdeményezés, 2001-ben a győri Babaklubban részt vevő Janka Ferencné alapított Komáromban, ő különösen hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozik. Nagy siker, hogy 2001-ben és 2002-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium jelentős támogatásával négy, majd öt csoportunk hajthatott végre gazdag, családokat is megmozgató, magával ragadó programot.

Az együttműködéseknek nagy segítője lett a FORGÓ. Ha nincs Svoboda Robi, soha nem mertem volna lapszerkesztésbe belevágni. Együtt dolgozva, mire elfogyott a türelme az igencsak áldozatos munkához, megtanultam mellette annyit, - hiszen a lap anyagát végig nekem volt szerencsém összeállítani - hogy az új technikai szerkesztő, Kiss László segítségével tovább tudtunk lépni. A FORGÓ aztán az igazi kapcsolatteremtő. Nem csak saját híreinket közvetíti nem csupán tagságunk, hanem egy szélesebb holdudvar számára is, és mi is közvetítjük lapunkban mindazt az információt, amit tagjaink számára hasznosnak vélünk. Talán nem véletlen, hogy nap mint nap érkeznek telefonok olyanoktól, akik "előfizetni" szeretnék a FORGÓt, - vagyis általa válnak tagjainkká.

Múzeumokkal, játékgyűjteményekkel kapcsolatba lépni legfőbb céljaink közé tartozott, hiszen ezek a játék iránti érdeklődés valóságos fellegvárai. Már említettem, hogy múzeumban - a végtelenül kedvező körülményeket nyújtó Óbudai Múzeumban - van székhelyünk, s előzékenységüket gyermekprogramok rendezésével, előadások tartásával s további szakmai együttműködéssel törekszünk - bár messze nem arányosan - viszonozni. Ismert a Fehérvári Babaház szinte mesébe illő története, amelynek kedvező és méltányos, valamint szakszerű alakulásához mindig kerestünk és találtunk lehetőséget hozzájárulásra.

Ha tehettünk valamit Fehérvár sikeréért, ha népszerűsítettük, ha látogattuk, ha hasznos javaslatokat tettünk, gazdag jutalmat kaptunk érte. A város legrangosabb épületének díszterme fogadott be eddigi legnagyobb szabású, emlékezetes rendezvényünkön. Kedves hagyománnyá vált a Moskovszky Gyűjtemény napjának megrendezése, amelyet idén is szeretnénk megülni.

A Kiscelli Múzeum régi hagyománya volt a játékkiállítások rendezése, amelyekhez az utolsó években tudományos tanácskozások is járultak. Mindkettőnek szervezésében munkájában tevékeny részt vállaltunk, cserébe minden alkalommal értékes szakmai élményben volt részünk. A gazdag játékgyűjteményt őrző egri Dobó István Vármúzeummal észak-magyarországi csoportunk vezetője, Császi Irénke köt össze, a legjelentősebb régi népi játékukat őrző kaposvári Rippl Rónai Múzeummal a dél-dunántúli vezető, Kapitány Orsolya s mellette Imrő Judit, mellettük a megyei igazgatóhelyettes Szapu Magda is jeles játékpublikációk közreadója. Tagjaink között tisztelhetjük a nemrég magas kitüntetésben részesített Harcsa Tibornét, akinek Óvodamúzeumát emlékezetes társasági kiránduláson ismerhettük meg Brunszvik Teréz csodálatos életművével együtt. De fontosnak tartottuk, hogy az abádszalóki népviseletes babagyűjteményt is társasági keretek között keressük fel, megadva a tiszteletet egy jelentős civil kezdeményezésnek a babaöltöztetés és gyűjtés terén. Büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó visegrádi Mátyás Király Múzeum és a Szent György Lovagrend történeti babapályázatának létrejötténél segíthettünk, ami megismételt megrendezésével már biztosan hagyományossá válik, a helyi babagyűjtemény kialakulásának távoli lehetősége is megcsillan. Ugyancsak ott voltunk, amikor dr. Kovácsné, Marika babahagyatéka sorsát kellett szorgalmazni, elrendezni, fontosságát hangsúlyozni. Legutóbb a Magyar Nemzeti Galéria augusztusi Játékmesterek kiállításán állhattunk jogos büszkeséggel, bár szerény mértékben, de jelentős pontokon kapcsolódhattunk bele annak alakulásába. Ugyancsak jó néven vettük az elismerést a Mesterségek Ünnepére való meghívás formájában, ahol aztán bőven nyílt alkalmunk kapcsolataink bővítésére és ápolására egyaránt.

Közművelődési intézmények sorát is említhetném, amelyek számára kiállítási anyagokat kommendáltunk, kiállításukban közreműködtünk anyagok közvetítésével, csatlakozó rendezvényben részvétellel, megnyitó beszéddel. Több ilyen kiállításnak kifejezetten társasági jellege volt. Társaságunkhoz fűződött, mint két éve a kistarcsai Falunapokon, még azelőtt a kedves Decsy Margóval a Pataky Művelődési Központban, ahol azóta már jó néhány Játékkiállítás nyílt, különösen értékes volt számunkra a gyermekkönyvtárosok országos összejövetelére szóló meghívás, hiszen ez abból a felismerésből táplálkozik, hogy akkor fogja a gyermek megszeretni a könyvtárat, ha az nemcsak a könyvek világába kívánja bevezetni, hanem életkorához illő játékszerekkel is körülveszi.

Felsőoktatással, középszintű oktatással is került kapcsolat, utóbbira szép példa a középiskolás tanulók játék témájú pályázatába bekapcsolódás, azon számos díj kiosztása. Természetesen tanítóképzősök keresik velünk a kapcsolatot, azon azonban kicsit meglepődtünk, hogy a vállalkozási főiskola hallgatói közül nem csak az Óbudai Múzeum muzeológusnője, aki kulturális menedzserséget tanul, hanem egy idegen hölgy, aki az interneten találkozott nevünkkel, kíván hozzánk jönni szakmai gyakorlatra. Örömmel fogadjuk őket, szívesen ismertetjük meg őket működésünk titkaival, és ellenszolgáltatásként hadd tanuljunk mi tőlük nonprofit menedzselést, ránk fér. Visszatérve a díjakra, törekszünk arra, hogy a legkülönbözőbb pályázatokra beérkezett játékszerek, vagy játék tárgyú alkotások díjazásába is bekapcsolódunk szerény tehetségünk arányában, néha azon felül, így az évenkénti Betlehemes találkozó, vagy Iparművészeti múzeumi Kézműves remekek kiállítás kiemelkedő műveinek díjazásában is részt vállaltunk. De adtunk díjat tavaly a békési képzőművészek kiállításán, amelyen szintén kitüntetett téma volt a játék: a jutalmazottat meghívtuk a győri babakiállításra.

Publikációs téren is jelentős együttműködésekről számolhatunk be. Nagyobb terjedelmű kiadványokra egyelőre nem vállalkozhattunk. Rendszeresen közvetítettünk cikkeket a Katedra - Látlelet című iskolapszichológiai lapba, nemrégiben a Napútba, amely a közelmúltban jelent meg.

A napi információadásoknak se szeri, se száma. Mindegyikük hoz azonban újabb kapcsolatokat, tagokat, információkat, továbblépési lehetőségeket.

A Szórakaténusz Játékmúzeummal való jelenkori együttműködésre komoly kezdeményezést tettünk. Megvalósulása a jelenben nem vált lehetővé, az a jövő nagy lehetősége. A többéves szünet után komoly kezdeményező lépést tettünk a kapcsolat megerősítésére egy közös ünnepi alkalommal, mint ezt többen olvashatták a Forgó címoldalán, de talán meg kellett volna várni, amíg hívnak.

2000. évi közgyűlésünkön társelnökké vált a Társaságban a Szórakaténusz időközben igazgatóvá kinevezett munkatársa. A Társaságnak nem csupán soros elnöke, - valamivel több, mint kezdeményező lépések után - számos taggal együtt várja az alkalmat, hogy a Szórakaténusz stábja számára a szintén kerek évfordulót ünneplő, 15 éves, számos múltbeli szálon és jelenleg megbecsülésével felé forduló Társaság a maga 700-nál több tagjával, FORGÓ lapjával olyan értékként tűnjön fel, amellyel együtt valamilyen téren előre léphet kitűzött céljai felé. A fészekmelegben, szűkebb szakmai, kapcsolati körben megült ünnepségen egy tágabb horizontot is fel szeretnék mutatni a játék barátainak szélesebb körét, amelynek jelentős motorja, fontos vezető ereje lehet a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum. Amikor 20 éves fennállásuk alkalmával további kibontakozást, sikeres és eredményes működést kívánok nekik méltó körülmények között, akkor arra kérem mind a Múzeum tagjait, mind pedig Önöket, Benneteket, kedves konferenciarésztvevők, szenteljünk egy ünneplő gondolatot a Kecskeméten 15 éve született és talán egyszer megint majd szívesen fogadott Kiss Áron Magyar Játék Társaságnak.