Fehérvári Babaház

«Szerzőink «Vissza a rólunk írt cikkek listájához

Holman Ágnes:

Bejött a zugligeti lelet!

Fehérvári Babaház

1873-ban egy házaló játékárus rengeteg fafigurával és szebbnél szebb babával, pörgettyűvel, kiskocsival felpakolva ballagott az ausztriai Steyr város utcáin. Aznap kevés vevője akadt. Nem is számított olyan szerencsére, ami azután történt vele.
- Mennyiért adja? - állította meg egy magas férfi.
- Melyikre gondol, uram? - kérdezte az árus reménykedve.
- Hát így, együtt! Az egészre! Michael Auer aznap igazán nagy örömet szerzett a gyerekeinek...

Fehérvári Babaház

Székesfehérvárott, a régi Megyeháza épületében látható dr. Moskovszky Éva és édesanyja páratlan játékgyűjteménye. A dédpapa, akitől a játékok iránti szenvedélyes vonzalom ered, az 1800-as évek végén települt Magyarországra, ahol a rimamurányi vasműben kínáltak számára állást. Élete során elhalmozta hat gyermekét játékokkal, ami akkoriban ritkaságnak számított. Unokája, Moskovszkyné Auer Erzsébet örökölte ezt a szenvedélyt, és miután gyermekkori játékaitól meg kellett válnia, felnőtt fejjel kezdett újra a játékgyűjtésbe. Amikorra kislánya is babázni kezdett, immár együtt hódoltak közös hobbijuknak. Ennek már több mint hatvan esztendeje.

Fehérvári Babaház

Eleinte az éppen használatban lévő játékok száma és a gyűjtemény külön gyarapodott, később ezek a határok elmosódtak, és a gyerekkori babák ma már a többi kiállított "baba-gyerekkel" együtt "eszegetik" a születésnapi süteményeket. A játékok ugyanis berendezett szobácskákban, szőnyegek, csipkék, eredeti bútorok között, apró gyertyatartók, csillárok fényében élnek. A berendezésre a legapróbb részletekig figyeltek. Nem hiányzik a konyhából egyetlen nélkülözhetetlen sütőforma, az étkezőből a kézzel festett porcelán teáscsésze, a szalonból az olvasnivaló, mely történetesen Csinszka kézjegyét viseli, de Mócsing kutya tányérkájáról a virsli sem. Iskolás gyerekek ülnek az osztályteremben, míg anyukájuk Minka asszony szatócsboltjában vagy a kalaposnál válogat, bepillanthatunk a színházi kulisszák mögé is. Láthatunk tengeri csatát és szárazföldi ütközetet, réteken suhanó kisvonatot.

Fehérvári Babaház

Kezdetben nem volt szó drága hobbiról. Egészen az utóbbi tíz évig. különösen Magyarországon nem volt igazán divatja a játék-gyűjtésnek. Valóban olcsón lehetett ilyesfajta kincsekhez hozzájutni. Anya és lánya olthatatlan lelkesedéssel vadásztak a játékokra. Igazi öröm volt számukra, ha sikerült egy-egy különleges darabra szert tenniük. Olykor valami másról le kellett mondaniuk, de ha például "bejött a zugligeti lelet", azaz sikerült megszerezni egy Zugligetben élt, idős hölgy hagyatékát, már megérte. Járták az ócskásokat, műkereskedőket és a "babaklinikákat", ahol az ottfelejtett, árván maradt babákat adták el. így vették többek között Hansit, a dacos kisfiút, mely a gyűjtemény egyik legértékesebb darabja. Zöld bársonyfelöltőjét vert csipkegallérjával az édesanya varrta, sok másik baba ruhájával együtt. Cipellő is készült Hansi számára, csakúgy, mint egykor, az akkor nyolcéves Erzsike babáinak, akik a nagymama feldarabolt glaszékesztyűjéből varrt nyári cipőt kaptak a nagy forróságra való tekintettel. Néhány, korábban szebb időket megélt nemesi sarj gyerekkori játékai kereskedők közvetítésével jutottak hozzájuk, például Groedel Dóra gyönyörű babái, melyeket tízéves kora óta őrzött. Jártak árverésekre is: az egyik ilyen alkalommal pillantottak meg egy különleges japán házikót, melyet végül néhány évtizeddel később véletlenül láttak viszont egy kereskedőnél, amikor végre hozzájuthattak.

Fehérvári Babaház

A mára több ezer darabot számláló kollekció sokáig budai villájuk alagsorában aludta Csipkerózsika-álmát. Csak kiváltságosok, barátok láthatták a már akkor élethűen berendezett, különleges enteriőröket. Az édesanya halála után, és az ő tiszteletére, lánya 1998 szeptemberében Fehérvárott helyezte letétbe gyűjteményüket, mely az akkori polgármester, Nagy István ötéves kislányának hathatós közreműködésével került oda.

Az egykor tömegével előállított babák és egyéb játékok mára jelentős értéket képviselnek. Jó érzékkel, kitűnő szemmel válogatott egységgé állt össze ez a sokszínű, Európa-szerte méltán híres gyűjtemény. Varázslatos tárgyak között igazi mesevilágban találja magát a látogató, akit ugyanakkor megérinthet az elmúlás szele is, egy, történelmi távlatunkból békésnek, idillinek tetsző, letűnt világ melankóliája.

Megjelent a Dimenzió c. folyóirat 2000/4. november-decemberi számában

Fotók: Kiss László - 2003. november 15-én, a Babaház ötödik születésnapján