Nyári tábor

«Szerzőink «Vissza a cikkek listájához

"És tudom, mint a kisgyerek
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
Hisz a valóság elpereg
És megmarad a látszat."
József Attila: Könnyű, fehér ruhában

Varga Attiláné:

A Xántus János Múzeum nyári táborai (2003-2004)

(Az Arrabona 42/2. 2004. számában megjelent tanulmány átdolgozott változata)

"Múzeumi tábor gyermekeknek." Ennek a szép feladatnak a következő gondolatokkal álltam neki. Egy olyan hét kell a gyerekeknek, amely sugározza át a múzeum hangulatát, érintse meg őket, és mindent itasson át a játék. A játék tartsa egybe és fogja körül a napi tevékenységeinket és legyen az a csatorna is, amely az új ismereteket eljuttatja hozzájuk.


A táborról készült fotók

Alapelvárások is megfogalmazódtak.

  • A gyermek a történelem iránt fogékonnyá váljék (szülői elvárás),
  • elmélyedjenek történelmi ismeretei (tanári elvárás),
  • múlt eseményeire érdeklődő legyen (nagyszülői elvárás)
  • múzeumkedvelő, múzeumlátogató fiatallá nevelkedjen (közművelő elvárás),
  • csillogó szemű, ásatásra járó, néprajzi és egyéb gyűjtővé, helytörténeti kutatóvá váló gimnazista legyen később (szakmai elvárás).

 

Mindent összegyűjtve meghatározó tényező volt még a jelentkező gyermekek életkora. Az óvodástól a nyolcadik osztályos tanulóig jelentkeztek táborunka. (2003-ban 32 fő, 2004-ben 21 fő)

A két tábor, melyről beszámolok nem csak múzeumi szakterületben különbözők, hanem abban is, ahogy a játékot, a drámajátékot eszközként felhasználtuk.

A 2003-ban megrendezett tábor művészettörténeti témája a Szecesszió győri emlékei volt.

  • A Xántus János Múzeum kiállításának bemutatásával és Rómer Flóris gyűjteményalapító munkásságának ismertetésével kezdődött a szakmai program.
  • Kedden a szecesszió képzőművészetben megjelenő emlékeivel foglalkoztunk könyvek, albumok segítségével. Ezután bútorokat, ékszereket, étkészleteket és kerámiákat terveztek a gyerekek. Kiállítást készítettünk a képekből.
  • Szerdán a Rómer Flóris Múzeumi Könyvtárban Csécs Teréz könyvtáros előadását hallgatták meg a gyerekek: A szecesszió megjelenése a könyvnyomtatásban címmel. Kézműves foglalkozáson Tábori napló készült e stílusban.
  • Csütörtökön a cserépkályha történeti gyűjteményt nézték meg a gyerekek, majd a Fruhmann műhelyben hallgattak előadást: Az agyag útja a pincébe érkezéstől a kész kályhacsempéig címmel. A padláson tárolt gipszmintagyűjteményt is megnéztük, és kikutattuk a szecessziós kályhacsempéket.
  • Pénteken városnéző sétára mentünk, fő célunk a Tulipános Iskola épületének megtekintése volt. Ez Győr legimpozánsabb e stílusú épülete. Délután bankettet rendeztünk, és mindenki személyre szóló emléklapot kapott buzdító értékeléssel és dicsérettel.

A következő évi táborra néhány kivétellel ezek a gyerekek jelentkeztek.

A 2004. év egyik közművelődési vonala Győr török kori emlékei voltak. A Múzeumok Majálisára ezzel a korszakkal készültünk, a felkért Gyermeknapi rendezvényünk és a nyári tábor is ezt az időszakot elevenítette fel.

A tavalyi tapasztalatokra támaszkodva határoztuk el, hogy mindenképp beöltözős tábort rendezünk. A feladatokat megosztottuk hármunk között, a gyakorlati, manuális játékok készítéséhez Hegedűs Mónika helytörténeti gyűjteménykezelő kollégám értett a legjobban. Remek feladatokat talált ki, melyhez megfelelő alapanyag ismerettel rendelkezett.

A kor művészeti oldalának bemutatására Perjés Dorottya könyvtáros asszisztens vállalkozott, két nagyméretű tabló készült a magyar és török viseletről, építészetről, fegyverzetről.

Az én feladatom a történelmi ismeretanyag kidolgozása volt. Olyan munkafüzetet állítottam össze, amely az első török betöréstől a győri csatáig felsorolja a nevezetesebb hadi eseményeket és hősöket. Rám hárult még a tábor költségeinek rendezése, a részvételi díjak beszedése, ebéd rendelése. Az alapanyagok bevásárlását közösen oldottuk meg.

A részvételi díj az ebéd árát és az alapanyagok költségeit tartalmazta. Személyi tiszteletdíjjak nem kerültek kifizetésre, ezért, összehasonlítva a város más táboraival, nagyon kedvező áron (4000,-Ft/gyermek) tudtuk kínálni táborunkat.

Helyszínül ismét a Fruhmann-ház (Fruhmann Antal néhai győri fazekas és cserépkályhás mester háza, Győr, Kiss János utca 9.) műhelyét és udvarát választottuk, ennél ideálisabbat el sem lehet képzelni. Gépjárművel megközelíthető, zárt udvara kedves szabad tér a belvárosban, kultúrnövények híján minden szeglete birtokba vehető a játék számára. A műhely kellő biztosíték arra, hogy rossz idő esetén is játszásra, agyagozó, festékező foglalkozások megtartására alkalmas helyiség álljon rendelkezésünkre. A múzeum tulajdonában lévő úgynevezett sörpad garnitúra (5 db) és a 3x3m-es pavilon sátor (2 db) elegendő bútorzatnak bizonyult.

A tábor napi programja:

HÉTFŐ

Tábornyitás, a gyermekek megérkezése után mi, táborvezetők jelmezbe öltöztünk, a gyerekek reggeliztek, ismerkedtek egymással. A lányoknak kiosztottuk a kis főkötőket. A jelmez viselésére természetesen nem köteleztük a gyermekeket, két kislány kivételével mindenki rajongott öltözetekért.

Röviden ismertettem a tábor tudnivalóit, programjait, kiosztottuk a feladatlapokat. A pavilon felépítése következett, melyet török sátornak rendeztünk be. A sátor oldalait korhoz illő drapériával fedtük be, szőnyeget fektettünk le, a padon és széken is kelméket helyeztünk el. A berendezést párnák és rézedények, kis findzsa és poharak alkották. Közben a fiúk számára is készültek a jelmezek, szürke textíliából apród tunika (ez a vért alatt sodronyingként is funkcionált) született, melyet bordó vászonnal kötöttek össze a derékon. A terepasztal előkészületei következtek, megfelelő helyre vittük az asztalt, nylon fóliával letakartuk.

Tíz órára a Xántus Múzeumba mentünk, a gyerekek ragaszkodtak "új" ruháikhoz, hát így mentek büszkén az utcán is. Szabó Péter történész főmuzeológus várt minket, bemutatta a raktárt, ahol a török korból származó fegyvereket őrzik, majd a kiállítás tárlói előtt tartott előadást. A díszteremben helyet foglalva, az előkészített tárgyakat bemutatta, majd óvatosan kézbe vehették a gyerekek. Ágyúgolyók, kardok, szablyák, handzsárok, kengyelek és sarkantyúk, pisztoly és muskéta került ily módon a gyermekkezekbe.

Táborhelyünkre visszatérve Rábainé Hegedűs Mónika heraldikai előadást tartott a pajzsok és címerek kialakulásának történetéről, ennek alapján kezdetét vette a pajzskészítő foglalkozás és címertervezés. A terepasztal tervezéséhez, a győri vár metszeteinek nagyítását helyeztük ki közszemlére, és az alkotók elkezdték hordani a homokot. Ehhez a foglalkozáshoz tudatosan csak homokot és agyagot biztosítottunk, a gyerekek mindent a körülöttük fellelhető természetes anyagokból állítottak elő, így került bot, kavics, növény (pl. bodzatermés) beépítésre.

Ebédelni mindennap egy órára mehettünk, az Orsolyita rendház étkezdéjébe, ahol a nővérek nagy szeretettel fogadták a gyermekeket. Ebéd után a terepasztali munka folytatódott, a műhely hűvösében agyagból készültek a katonák és egyéb kellékek. Mások, akik vitézkedésbe kezdtek, felesküdtek, utolsó csepp vérükig védelmezik a végvárat. Perjés Dorottya vállalta a lányok szoknyájának elkészítését, ehhez gyors mértékvétel után neki is látott, sorban készültek ezek a jelmezek is.

KEDD

A reggeli táborépítés és tízóraizás után a fali tablókat tanulmányozták a gyerekek, a ruházat, a fegyverzet, a dísztárgyak sokszínűségét figyelték meg. Ezután a Xántus János Múzeum dísztermében álló nagyképernyős televízión, videomagnóról megnéztük az Egri csillagok című filmet. A film hosszúsága miatt kétszer tartottunk szünetet, (az első szünetben fagyizni mentünk), a legkisebbek rajzolhattak az utolsó félórában úgy, hogy ne zavarják a filmnézőket. Délután a filmben látottak hatására tovább bővült a terepasztal kartonvárfallal és vizesárokkal.

Felállítottuk a másik pavilont is, amit magyar sátornak rendeztünk be. Zászlók és címeres pajzsok díszítették. Itt ültek le délután a gyerekek és hallgatták meg előadásomat a török kori eseményekről, csatákról, és töltötték ki a feladatlapot. Itt számolok be arról, hogy szinte minden nap érkezett egy-egy új fakard vagy hullámpapír pajzs, ami az apukák ügyességét dicséri. Szeretnék hinni abban, hogy ez az édesapák és fiúk közötti kapcsolat mindennapjaiba új színt vitt.

SZERDA

Az elmúlt napokban megismerkedtek a művészeti stílusokkal, a harcmodorral, amit a filmen láthattak, előadások keretében a csaták hátterével, a hősök nevével, múltunk nagyjaival. Ezeket inspirációknak szántuk, a további napok játékaihoz.
Zászlótervek készültek és textíliára vastag filccel elkészítették a zászlókat, amiket hosszú botokra erősítettünk. Vértezetek és pajzsok készültek többféle technikával, hullámpapírból színes festék spray-vel díszítve, vagy ezüst- és aranyszínű kartonból kivágva. A kor rettegett járványakor viselt egykori maszk mintájára mi is készítettünk pestismaszkot. (Ennek szabásmintáját az Orvostörténeti Múzeum majáliskor tartott gyerekfoglalkozásán kértük el.)

Elérkezett az idő, hogy elkészüljön a kartondoboz vár. Az előkészületek hetében több belvárosi műszaki üzletet kerestünk fel, nagy hullámpapír dobozokat kértünk. Múzeumi munkatársaim is hoztak otthonról erre a célra hatalmas kartonokat. A vár építésénél nem határoztunk meg semmit, teljességgel a gyerekek fantáziájára bíztuk.
(Eredetileg kis régi városi terecskét képzeltem el, amelyre kinyílnak az ablakok, ahol esetleg kis előadást is tarthattunk volna, netán kalodában csücsült volna egy bitang, de a gyerekek inkább a győri vár egyik kapuját és egy ágyút készítettek.)
Ennek a munkának legnagyobb vonzereje a festés volt. Barkácsboltban vízzel hígítható falfestékeket vásároltunk, ecseteket és festőhengert, amely igazi "építőipari munkát" varázsolt a gyerekek számára. A várat végül áttelepítették az udvar sarkában álló beton emelvényre. Kezdetben két fiú volt a legaktívabb, majd a festés munkafázisára a lányok többsége csatlakozott és átvették az irányítást. A vár átköltöztetése is a lányok ötlete volt, a fiúk beavatkozását elutasítva megvédték elképzeléseiket.

CSÜTÖRTÖK

A tábornyitás már megszokott feladatai után, Perjés Dorottya tartott előadást a török szőnyegek pompás szín és formavilágáról, elnevezéseiről. A feladat szőnyegek tervezése volt, de kész fénymásolatokkal is készültünk, így színezéses technikával is szép alkotások készültek.

A szerepjáték e nap érte el tetőpontját, a lányok királynői udvart tartottak, a fiúk hadakoztak és hadakoztak, béke csak az ebéd idejére köttetett. Két tábort alkottak, magyar és török katonák voltak, (készült török bugyogó is, fezként pedig kis műanyag virágcserép szolgált, pirosra befestve fekete fonalbojttal) a két sátort e szerint használták. A lányok reneszánsz udvari viszonyait háborgató törökök űzését nagy lelkesedéssel végezték végvári vitézeink. Őrjárat is szerveződött, jelszavakat találtak ki. Vitézkedésük az általunk Toldi játéknak nevezett tevékenységben is kitűnt, egy hosszú bot oldalra való kitartásában versenyeztek, hangosan számolták, ki meddig bírja. (Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára!)

A délelőtt hangulatát magyar dalok éneklésével fokoztuk. (A jó lovas katonának, Summáját írom Eger várának, stb.)
A nap folyamán sokféle feladatot kínáltunk a gyerekeknek, készültek textíliára címerek, zászlók, terítők, szövőkeret segítségével szövési alapismereteket is szerezhettek a lányok. Délután lebontottuk a sátrakat, hogy a felerősödő szél nehogy kárt tegyen a pavilonokban. A gyerekek által készített munkákat összerendeztük, hogy a másnapi táborzáráskor mindenki hazavihesse a "heti termést". A terepasztal homokdűnéit is el kellett bontanunk. Az agyagfigurákat megőriztük.

PÉNTEK

Az időjárás hidegre fordult és egész nap esett az eső. A műhely olyan tágas, hogy három sörpadból hosszú asztalt tudtunk építeni, és itt szolgáltuk fel a mi kis búcsú lakománkat. Gyümölcsleveket, sós és édes teasüteményeket, és mindenkinek egy szelet tortát vásároltunk, ezzel ültük meg táborzárónkat.

Felolvastam Pecsevi Ibrahim török történetíró leírását Győr visszavételéről, majd a héten hallottakból villámkérdéseket tettünk fel. Az adott válaszokból kitűnt, figyelmük kiterjedt az ismeretanyag befogadására is, sok jó felelet érkezett.

Régi metszetek fénymásolatait 3x3 cm-es négyzetekre vágtuk, ezt képkirakóként kellett a gyermekeknek összeállítaniuk, felragasztaniuk.

Mindenkinek az összekészített a munkáin túl, fénymásolt metszeteket, a győri csata leírását és a feladatlapot adtuk ajándékba. Reméljük, a jövő tanévben szorgalmi jegyekhez segíti a diákokat, ha e képeket történelem órán vagy tanterem díszítéshez felhasználják. Természetesen a jelmezeket is megkapták a gyermekek.

Ebédkor egy a kedves orsolyita nővér cukorkával ajándékozta meg a táborozóinkat, mert a héten dicséretesen csendben étkeztek.

A tábort követő héten elkészültek a fotók. A csoportképet a Múzeum portáján vehették át gyerekek.

A képen mindenki fehérszemélynek és vitéznek beöltözve szerepel, kendőben és főkötőben, fegyverzetben lobogókkal. Kimondhatom, ezen a nyáron ismét, "megvétetett Győr vára".

¤¤¤

Felhasznált könyvek jegyzéke:
Batári Ferenc: Oszmán-Török szőnyegek. Budapest-Keszthely, 1994.
Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat Kiadó Budapest 1981.
Bertényi Gábor - Gyapai Gábor: Magyarország rövid története Maecenas Kiadó 2001.
Bertényi Iván: Kis magyar címertan
Dercsényi Balázs - Hegyi Gábor - Marosi Ernő - Török József: Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi & Társa Kiadó Budapest 1992
Fehér Géza: Török kori iparművészeti alkotások. Magyar Helikon. Corvina 1975.
Georg Schreiber: Auf den Spuren der Türken. List Verlag München 1980.
Lugosi József - Temesváry Ferenc: Kardok. Zrínyi Katonai Kiadó Budapest 1995.
Mátéfy Györk, M. Novák Irma: A szőnyegbecsüs zsebkönyve. Viktória Kiadó 1997.
Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó 1990.
Régiségek könyve. Szerkesztő: Voit Pál. Gondolat Kiadó Budapest 1983.
Temesváry Ferenc: Díszes nyergek, lószerszámok. Dunakönyv Kiadó Budapest 1995.
Temesváry Ferenc: Fegyverkincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban Helikon Kiadó 1992.
Temesváry Ferenc: Fegyverkincsek díszfegyverek. Helikon Kiadó 1982.
Temesváry Ferenc: Kelet és Nyugat között. Népművelési Propaganda Iroda É. n.
V. Ember Mária: Úrihímzés: A magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó Budapest 1981.
Zarnóczki Attila: Mátyás király katonái. Libra Kiadó 1992