Kiállítás

«Szerzőink «Vissza a cikkek listájához

Fári Irén:

Baba mackó kiállítás Csongrádon

Csongrádon a Tari László Múzeumban 2009. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján nyílt meg "A bölcsőtől az iskolapadig" Baba, mackó és más gyermekjátékok című kiállítás, amely április 18-ig látogatható. A kiállítás előzőleg nagy sikerrel mutatkozott be Szentesen a Koszta József Múzeum ligeti épületében, ahol május 17-től október végéig volt látható. A tárlathoz rendszeres múzeumpedagógiai foglalkozások kapcsolódtak, és minden gyerek kipróbálhatta a játszószobát. A kiállítás anyaga a szentesi múzeum, a szegvári Antalné Remzső Gyöngyi Baba-mackó Gyűjtemény, valamint a szegvári Falumúzeum anyagából készült.

Egy gyermek mindennel tud játszani, ami a közelébe, keze ügyébe kerül: kaviccsal, homokkal, faágakkal, állatkölykökkel. Ugyanakkor valószínűleg már a legrégibb időktől kezdve készítettek számukra a felnőttek vagy gyártottak maguknak játékszereket a gyerekek. A kiállítás elejére a korai időkből, az őskorból és népvándorlás korából válogattunk néhány tárgytípust, azokból is nyilvánvalóan a kevésbé múlékony anyagból valók maradtak korunkra: az agyagból, csontból, kőből, fémből készültek. Eldönthetetlen az a kérdést, hogy pl. a csörgők, kicsinyített kocsik, állatszobrocskák vajon játékszereknek, kultikus vagy votív (azaz fogadalmi) tárgyaknak tekinthetők-e? Egy tárgy pl. a csörgő lehet gyerekjáték, hangkeltő eszköz, zeneszerszám, sámánisztikus, kultikus eszköz, attól függően, hogy az adott közösség hogyan értékeli, hogyan használja azt. A miniatűr edények, agyagkorongok és golyók hasonló szerepet tölthettek be, mint mai, többnyire műanyagból készített utódaik.

Egykoron a játékeszközök elkészítése maga is része volt a játékfolyamatnak, a 19. században azonban, amikor a bolti, készen kapható játékok mindjobban elterjedtek, csupán kellékei lettek a játéktevékenységnek.

Korunk változatos játékszerei közül a kiállítással az örök kedvencet a babákat és mackókat igyekeztünk bemutatni a 19. század végétől a 20. század közepéig, néhány esetben napjainkig. A tárlatot egyéb játék típussal egészítettük ki: társas-, mechanikus-, építő- és konstrukciós játékokkal.

Az olcsó játékok tömeges termelése háziipari eszközökkel az osztrák és bajor Alpokban, valamint Thüringiában indult meg. Nem gyermekkézbe szánták kezdetben a művészien kivitelezett, díszes öltözetű divatbábukat. Porcelánfejű, bőrtestű elegáns hölgybabák már a 18. században is készültek, de fénykoruk a 19. század. A fényezetlen porcelán (biszkvit) fejű hölgybabák mellett a valódi gyermekes arányú és arcú babák az 1870-es években jelentek meg.

A 19. század nagy újítása a papírmasénak játékok, babafejek, babatestek céljaira való alkalmazása volt. Papírmaséból művészi és kommersz babafejek egyaránt készültek egészen a 20. század derekáig. A 19. század második felében Franciaországban, majd Thüringiában viasz, mázasporcelán vagy mázatlan biszkvit porcelán fejű, festett vagy üvegszemű, igazi hajú babákat gyártottak bőr, textil, fa papírmasé vagy masszatettel. A 19. század végétől terjedt el a kaucsukbaba, de csak az 1930-as években szorította ki a törékeny porcelánt. Népszerű lett a karakterbaba és a csecsemőbaba. A karakterbabák változatos arckifejezéssel jellemző gyermektulajdonságokat és gesztusokat jelenítenek meg. A kiállítás nagy utazóbőröndjében síró, nevető, durcáskodó, csodálkozó, álmoskás, vagy érdeklően figyelő babák mindenkit jókedvre derítenek.

A "Babakirakat" elnevezésű vitrinben az iparművészeti textilbabákat a Käthe Kruse tervezte baba és a torinoi Enrico Scavini feleségéről elnevezett Lenci baba képviseli. A legkorábbi különlegesség az 1905-ből származó, minden tagjában mozgatható porcelánfejű Armand Marseille baba. A 20 század közepétől a gumi és műanyagbabák terjedtek el.

Kiállításunk a különböző gyártmányú, méretű és jellegű babák többségét életképekbe rendezve mutatja be, hiszen a babák világához hozzátaroznak a miniatűr lakberendezési tárgyak sokasága is. Az időskála a 20. század elejétől a század második harmadáig terjed. A korabeli hálószobák és nappalik mellett kiemelkedik a babakonyha berendezése egy 1920-as éveket idéző tűzhely kicsinyített másával a hozzáillő számos használati tárggyal.

A játékállatokkal minden korban szívesen játszottak a gyerekek. A textilből készült, kitömött, simogatható, szeretgethető állatok, elsősorban a mackók gyártása azonban csak a 19. század utolsó harmadában indult meg. A legkorábbi mackók feje és végtagjaik fából, testük kelméből készült. A német Margaret Steiff 1880-tól készített puha textilből, plüssből megformált kedves állatot, az első egy elefánt volt, de legkedveltebb gyártmánya a macifigura lett. A mackó, mint gyerekjáték a 20. század elején jött divatba és népszerűsége azóta töretlen.

Kevéssé ismert tény manapság, hogy a szegedi Nívó KTSz az 1950-es évektől az 1980-as évekig nagy mennyiségben gyártott fagyapottal töltött, kemény, változó méretű - 10 cm-től a 60 cm-ig - olcsó és szép mackókat. Közülük kettő, bár túl van már az iskoláskoron, az iskolapadban látható. Az olcsó hazai gyártás tette lehetővé, hogy szinte minden gyereknek volt mackója és nemcsak a lányok játszottak vele. A kiállításon ugyanúgy, mint a babákból sokféle mackó látható. A legkorábbi mackók egyike, amelynek feje és végtagjai fából, teste kelméből készült, csakúgy jelen van, mint a Bertie maci és a Farnell-féle Micimackó.

A szentesi múzeum gyűjteményében található az a talpas bölcső, amelyben a hagyomány szerint a magyar "Sasfiók" Petőfi Zoltán is aludt.

"A bölcsőtől az iskolapadig" Baba mackó kiállítás Csongrád után 2009. május 6 - június 18. között a szegvári Falumúzeumban lesz látható.