Urbán Gyulának, a Magyar Bábjátékos Egyesület elnökének megnyitója.
Kemény Henrik bábkiállítás (2005. április 3., Budaörs)

--------------------------------------------------------------------

Kedves Barátaim!

"Éltem, s ebbe más is belehalt már..." - állapította meg József Attila félrehajtott fejjel, a valaha zöldnek hitt vadon közepén, miközben döbbenten hallgatta, hogy a "száraz ágak hogy zörögnek".

Nagy, és igaz megállapítás ez - legalább annyira nagy és igaz, mint ezek a körülöttünk hallgatózó, fülelő lények itt, akik, hitem szerint, azért születtek meg valaha, hogy erre a dilemmára, noha most szótlanok, hangos, vagy még pontosabban hangoskodó feleletet adjanak.

Mert; noha kócból, rongyokból, már semmire se használható, tűzre szánt fadarabokból születtek egy itt is installált SINGER varrógépen, ahogy átjárta őket az emberi kéz melege, mindent tudtak erről a világgá szélesült gátutcai nyomorúságról.

Mi több, noha nem tanultak történelmet - még óvodába se jártak - a barlangokból kirajzó, rögtön erősebbekre, és áldozatokra szakadt őseinktől kezdve, egészen a kiagyalt, titáncsillogású jövőig, mely egyre rafináltabb eszközökkel a bunkók ijesztő, vértől iszamos hagyományát követi, elektronikusan elrabolva most már a nevünkhöz való jogunkat is; szóval ezek a fajankók - noha soha se olvastak profitról, extraprofitról, a hivatalnak packázásairól - rögtön a megalázottak, és megnyomorítottak mellé álltak.

Mivel létezésüket a hétköznapi ember isteni aktusának köszönhetik - a halott anyagból keltek életre - az élet előtti életből annyi tudást, és annyi erőt hoztak magukkal, hogy képesek voltak nekünk, örök veszteseknek, kemény és puha diktatúrák áldozatainak, bevagonírozottaknak, útlevélnélkülieknek, posszibilis munkanélkülieknek, génkezelt paradicsomokkal, ehetővé varázsolt fűrészporral tápláltaknak, csak adóalanyoknak, életből halál felé tartóknak egy olyan alternatívát kínálni, melynek segítségével legalább a méltóságunkat megőrizhessük, akárcsak ők maguk.

Itt vannak tehát ők, a most éppen hallgatók, valaha dróton rángatottak, akik már a puszta létezésükkel is azt sugallják, hogy nem a beletörődés, nem a lámpavasra felhúzott véletlenül éppen arra járók, nem a vállról indítható rakéták, eltérített repülőgépek oldhatják meg e világ alapvető problémáit.
Van más fegyver is, mely sokkal hatásosabb, mint a titkos laboratóriumok által kifejlesztettek.
Van más fegyver, melynek birtoklásáért nincs az a bíróság, mely elítélhetne.

És ez a fegyver a palacsintasütő, a szapora fenékberúgások, a kifacsart szavak, felborított mondatszerkezetek, az alapvető institúciók, hivatali pozíciók, társadalmi viszonylatok, megkérdőjelezése - vagyis a humor.
A humor, mely úgy leplez le minden hatalmasságot, minden visszaélést, hogy megvonja tőlük az intézkedés lehetőségét. Mert ugyan ki az, aki rögtön bíróságra szaladna, hogy, kérem, engemet itt lehülyéztek, fenékbe rúgtak.

És nincs, ismétlem, persze, hogy nincs az a bíróság, mely ebben az évezredek óta folyó perben ítéletet merne hozni, ha csak nem az lenne a szándéka, hogy megszüntesse önmagát.

És nincs az a...
Estig is folytathatnám.

De hát itt vannak körülöttünk ezek a látszólag hallgatag lények, teremtmények, az Isten munkájába belekotnyeleskedő ember szülöttei, akiknek fafejében több, élni, túlélni segítő bölcsesség rejlik, mint gondolnánk.

Hajoljunk közel hozzájuk, hátha többet suttognak majd a fülünkbe, mint amit én itt most elmondtam hallgatag hangos létezésükről.