Budavári István megnyitó beszéde
Elhangzott a "Fából készült csodák" c. kiállításon, az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban

Tisztelt Vendégek, Kedves Látogatók!

Mi mindenre jó egy ruhaszárító facsipesz? Egy jégkrémes lapoc, vagy spatula? Egy fagolyó, a kezünk ügyébe akadó dugó, vagy hurkapálca? Ez a sokféle anyag, a saját rendeltetésén túl mind, anyaga lehet ezer más játék dolognak! Ha megfogtuk, forgatjuk először csak nézegetjük, hogy mi lehet belőle? Amikor rájöttünk a megoldásra jön az ötletünk megvalósítása, ami üdítő bütyköléssel jár. Ha befejeztük ezt, mienk a végtermék fölött érzett elégedettség. Mindezek után pedig lehet egy ráadás öröm is az, hogy gyermekeink játéka lett tárgyunk.

Ahogy végignézek az üde kiállításon, egy korábbi kellemes élményem jut eszembe - a 60-as évek végéről - még Iparművészeti Főiskolás koromból. Mi formatervező hallgatók, kaptunk akkor egy feladatot: azt, hogy dugókból és hurkapálcikából, meghatározott idő alatt, szerkesszünk működő ingás faliórát. Emlékezem arra, hogy évfolyamtársaimnak és nekem is, mekkora fejtörést okozott, ez az "óra-probléma", és mekkora örömöt az, amikor a számlapokon végre, a mutató először megmozdult! Természetesen, egyikünknek sem sikerült megcsinálni azt a valami nagyon pontos időmérőt! A schaffhauseni órák minőségétől messze jártunk, de azé a készítőé volt a dicsőség, akinek az órája leglassabban volt képes mozogni. Némi öniróniával állapítottuk meg azt, hogy óráinkon "Rohan az idő..." Az egész akkori játék erős élményem maradt, és sokszor nehéz feladatok közben ennek a játéknak az ingere lendített előre.

A most itt látható ötletek nem ismeretlenek előttem. E hallgatói munkák zömével, ha nem is ilyen reprezentatív kiállításon, korábban külön-külön Sopronban, találkoztam már. A sziporkázó szellemű kis csodáknak akkor is ugyanúgy tudtam örülni, mint most. Kívánom, hogy a látogatók is megízlelhessék ugyanezt az örömöt! Nekem 10-15 éve lehet abban a szerencsében részem, hogy a Soproni Faipari Mérnöki Kar hallgatóinak a diplomamunkáit - értékelőként vagy konzultánsként - figyelemmel kísérhetem. Először Pápai Lászlóné tanárnő kért föl arra, hgy mint tervezéssel foglalkozó, legyek opponense a játék témát felvállaló diplomafeladatoknak. Később az ő utódával, dr. Gerencsér Kinga tanárnővel kerültünk szorosabb szakmai kapcsolatba, s az ő révén mind a tanszékkel, mind a hallgatókkal még elevenebbé vált viszonyunk.

Az egykori nagymúltú selmecbányai egyetem Trianon után Sopronba mentette át értékeit. A kényszer által ugyan visszavetve, de sikerült átmenteni legfőbb értékeiket, minden időben friss korszerűségüket és szép, hagyományőrző szokásaikat. A legfontosabb ezek közül: az ma is élő termékeny szellemi talaj, amit az egyetem mindenkori tanári és hallgatói munkájának közös erőfeszítéseiből fakad. A soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Tanszékén az általam megtapasztalt termékeny szellemet érezhetjük az itt látható, hallgatók által készített munkákon. Ezekről a fából készült csodákról elmodhatjuk, hogy valamennyi magán hordozza az érzelmekből fakadó ötletek játékossságát és a szervezett gondolkodás tudatosságát. De játék e a játék? A játékot sokszor komolytalan gyermeki dolognak tartjuk, sokszor alábecsüljük, pedig ez sokkal komolyabb annál, mint első pillanatban vélnénk. Szinte az egész világmindenség játékon alapul, a nagy számok törvénye a szükséges és véletlen játéka szerint formálódik.

Játékban fejlődik a gyermek az ember és a kultúra. De a játék a komoly munkában is hatalmas inspiráló erő. Mivel életünk egészét folytonosan átszövi, emiatt a játék fogalmának rengeteg jelentése van, mindenütt a világon. A gyermekjáték mint cselekedet és mint gyermekeink tárgya: játékszere, több és fontosabb, mint elsőre látszik. Minden, amit magától kiválaszt erre a célra, vagy amit mi adunk neki, az játék! Nem mindegy mit adunk, lehet az jó is és rossz is. Életkortól, helyzettől és a mi nevelő céljainktól is függ. A sokszínű játék fénysugara villan elő az itt látható szellemesen kitalált tárgyakból. A nézőknek derűt ad, a homo ludens alkotószelleme, ami a hallgatók fantáziájából fakadt véletlenszerű, de mégis értelmes felvillanás.

Mindegyik munkában van egy másik közös tulajdonság is: az hogy az ember számára nagyon kedves anyagból FÁBÓL KÉSZÜLTEK amivel, mint alapanyaggal lehet játszani de mint élőlénnyel egyáltalán nem. A FA mint most élő LÉNY és mint egykor a viruló lét holtnak tűnő anyaga elmúlása után is életet sugároz, ezért szeretjük. Házunk fala teteje, bútorunk, munkaeszközünk, játékszerünk, szekerünk, hajónk készült belőle. Világhódító utunk tanúja, ám nem csak akkor, ha papírt csinálunk belőle és történelmünk írásban rögzítjük. Hű társunk még a saját utolsó szemfedőnkként is elkísér, hogy velünk porladjon el. Holt faként és megkövülve, évgyűrűinek óraszámlapján nemcsak az eltelt időt mutatja - a mi egykori hurkapálca óráinknál is sokkal pontosabban -, de az múlt tulajdonságát is visszanézhetjük.

Néhány szó a fáról. A köznapokban A FA mint a természet része anyagként jelenik meg tudatukban, arra, hogy élőlény társunk, csak másodsorban gondolunk. És arra hogy nélküle megfulladnánk és nem létezhetnénk, a legritkább esetben gondolunk. Ez napjainkban válik egyre nyilvánvalóbbá, amikor élő bolygónkat mint biológiai egészt csak most kezdjük kapisgálni. A fáink létfontosságúak nekünk, nem lehet pazarlón és esztelenül gazdálkodni velük, akkor sem, ha látszólag nagy számban élnek körülöttünk.

A kiállításhoz, a készítőknek a játékhoz gratulálok, köszönet azoknak a jó "erdész" tanároknak, akik szellemileg gondozták és segítették ezeknek a munkáknak a létrejöttét. Az alkotóknak kívánom, hogy az itt látható életörömöt tovább tudják életük munkájában sokszorozni a maguk és valamennyiünk hasznára!

JÓ SZERENCSÉT EHHEZ!

A kiállítás megnyitóján készült fotók »