Szűcsné Róka Gizella és Tarsoly Jenőné

babagyűjteményét bemutató kiállítását a Pestszentimrei Közösségi Ház Előtér Galériájában (1188 Bp. Vasút u. 48.) 2002. május 15-én, szerdán 18 órakor N. Kiszely Melinda, díszlet-, jelmez- és bábtervező nyitotta meg.

"Tisztelt kiállításra egybegyűltek, hallgatóim, barátaink!

Engedtessék meg Nekem, hogy elöljáróban arról szóljak, a két játékos kedvű játékos, olyan régóta kultikus jelentőséggel bíró tevékenységek folytatója, amely az embert tudatra ébredésétől kezdve kíséri végig.

Már az ó-egyiptomi sírokban találtak babákat, és akadtak köztük igazi hajfürtökkel és mozgatható végtagokkal ellátottak is. Vékony falapocskák geometriai ábrákkal festettek, melyek feladata az volt, hogy végrehajtsák az elhunyt helyett mindazt, amit elvártak a TÚLVILÁGON tőle. A GÖRÖGÖKNÉL "koré"-nak, kislánynak nevezték a babát. A felserdült kislányt azzal búcsúztatták a gyermekkorától, hogy ajándék áldozatul felajánlja babáját Vénusz Templomában. A RÓMAIAKNÁL Afrodite Templomában tették ugyanezt.

A korai feudalizmus Európájából csak kevés baba maradt ránk. A KÖZÉPKOR nevelése szigorú volt, a gyermekeknek kevés teret szentelt, a népvándorlás nyugtalan periódusa nem kedvezett kifejezetten a játékkészítésnek.

Néhány érdekesség dióhéjban: az ESZKIMÓK rozmárfogakból faragták és bundába öltöztették, az AFRIKAI NÉPEK szalmarostokból csavarták, KELET-ÁZSIÁBAN porcelánból és ragasztott papír anyagból, INDIÁBAN bronzból és csontból készítettek babákat. Szolgáltak rontó és gyógyító varázslatokban.
A legősibb kortól a babát, bábut, bábot a kisgyermekek legkedveltebb és legáltalánosabb játékszereként ismerjük.

Babatörténetünk egy speciális ágát látjuk körülöttünk megelevenedni. A kedves szó szerint törékeny kis porcelánbabákon és míves kis bútorokon kívül döntő többségben celluloid és PVC, azaz műanyag babákat láthatunk. A XX. század a gyermekek százada, az ifjúság és a mozgalmak rányomták bélyegüket a babakészítesre. Mindenféle társadalmi helyzetű gyermek számára elérhetővé vált a baba. A gumi alapanyag jól tisztítható közösségekben (bölcsőde, óvoda) változatos tömegben jelenhet meg.

Ezzel egyidejűleg a harc is feléled az esztétikai nevelés szempontjából. A BABAKONFERENCIÁK állandó harci témája a műanyag és természetes anyag pártiak vitája. Véleményem szerint kiváló alapanyagból is lehet kritikán alulit és megfordítva kevésbé nemes anyagból is lehet csodamód alkotni!!! Az itt látható babák ez utóbbinak ékes bizonyítékai. Rengeteg gondoskodással ébresztették fel Csipkerózsika álmából ezt a babavilágot. Külön egyéniségük és történetük van. Némelyikük egy piaci kofánál csak egy halom kéz és láb volt, amit a két babamama gondos és kitartó munkával életre keltett. Mindegyiküknek külön élettörténete van és ők elmesélik a szótlan gyermekek helyett azt. Némelyik nem is olyan szótlan: sír, nevet, forgatja pajkosan a szemeit.Értékteremtés folyik itt az alig valamiből. A piszkos babakupacból élő kislányok lesznek, amelyeket boldogan ölelhet magához felnőtt és gyermek.

Nagyszerű hobby ez mindkettőjüknek és mi a végső tanulság: Ki elhagyta önmagát, ki elfeledte babaházát, s vele a napok víg harmatát, ne feledje: ez itt történelmi pillanat, melyben ki bosszankodva, ki bajlódva, ki bolondozva, ki boldogan találhatja meg a babákba, a térbe, rendbe, szabadságba, romlatlanságba az örömbe, a teljességbe, az ÉLETBE vetett HITÉT. A játék nem csak játék, feloldja a feszültséget, kreatívvá tesz, kiléptet az életből, szabaddá nevel, megtanít rácsodálkozni, elfogadni, rendet és eligazítást ad, és talán ami a legfontosabb: összeköt! Valljuk be őszintén, a felnőtt ember is a lelke mélyén megmarad gyermeknek szerencsés esetben, így aztán hiszem, hogy a tárlat látogatói közül kicsiknek és nagyoknak egyaránt felejthetetlen élményt nyújt a kiállítás megtekintése!"

Megtekinthető június 2-ig, hétköznap 8-20, szombaton 9-14, vasárnap 10-18 óráig.

A kiállítóhely az 54, 193, 166, 94 számú autóbuszokkal érhető el.