Kiss Áron Magyar Játék Társaság

Méhész Ottóné öt gyermekes boldog családanya vagyok. A mackógyűjtésem ezelőtt 7 évvel kezdődött. Az osztály, amelyikbe Attila nevű gyermekem járt, kis műsort adott elő a szülőknek. Több gyermeknél volt egy kabala. Az egyik kislány, Vida Bettina - most már ifjú hölgy - kezében egy nagyon aranyos maci. A színpadról lefelé jövet megkérdeztem, kölcsön adja-e nekem pár napra. Természetesen, mondta. Engem ez a maci valamiért nagyon megérintett, szerettem volna megtartani. Megkérdeztem az édesanyját, mennyire ragaszkodik Bettina ehhez a macihoz. Kérdezzem meg a kislányt, mondta Ő. A megbeszélt határidőre visszavittem, és megkérdeztem, hogy megtarthatnám-e, cserélhető-e valamire? Ő azt mondta nem. Én ebbe természetesen belenyugodtam.

Ősszel elmentünk az osztállyal erdei iskolába, én mint mentálhigiénés szakember szoktam a gyermekekkel foglalkozni. Az indulás előtt megkértem hozza magával a macit, hadd legyünk együtt. A pályaudvaron azzal fogadott, hogy nem hozta a macit. Mondtam neki, nem baj.

Az egyik foglalkozáson a szeretetről beszélgettünk. Ki-ki elmondta a saját véleményét. Amikor rám került a sor elmeséltem nekik, hogy nem a pénz értéke számít, a figyelmesség a lényeg. Elmeséltem nekik az elmúlt színházlátogatáson történteket. Az egyik osztálytársuk testvére érettségire készült, Ő is velünk volt a színházban, az én ruhámon volt egy bizsu delfin kitűző. Ő megemlítette, hogy neki kabala állata a delfin. Én ezt megjegyeztem, és elküldtem neki a ballagására egy kis ajándék kísérő kártyával. Ilyen egyszerűen tudomására adhatjuk a másiknak, hogy szeretjük, figyelünk rá. Bettina ezután elkezdett kérdezgetni: mikor van a születésnapod, mikor van a névnapod? Napokig nem találkoztunk a tábor után. Egy reggel azonban boldog mosollyal fogadott. Hoztam neked valamit, és örömteli arccal átadta nekem a Szeretet mackót. Innen a neve, így indult el az én gyűjtésem.

Egy-két maci igen kedves számomra. Van kettő, ami azért, mert az egyiket egy kolléganőm varrta, a másikat a lányom. Lehet, hogy esztétikailag nem a legszebbek, de az én szememben az a szeretet, amellyel készítették gyönyörűvé teszi őket.

Aztán itt van Zombi, a gyermekeim nevezték el így, mert nem a legszebb szegényke. Azt gondolom, hogy a gazdájának, akitől én kaptam, mégis szép és kedves volt. Meglett asszony ma már, Ő a háború után kapta valamelyik nagynénjétől, amikor sajnos nem lehetett játékot kapni, de a figyelmesség a szeretet mindig talál megoldást. Rossz fotel kárpitjából és lószőr töméssel készült el a valamikori kedvenc.

Gyűjtőkedvem lankadatlan, ha jóképű medveggyel találkozom, és megtehetem magamhoz szólítom, megvásárolom. Minden ismerősöm tud eme szenvedélyemről, így nagyon sokat kapok ajándékba is.